1.
Kiáltvány a manózásról, az etikus magatartásról és a manózásban részt vevők érdekvédelméről!
írta: ReniManó
a közreműködő véleménynyilvánítók egyetértésével
[az erről szóló elismervények mellékelve!]
Mi, a legifjabb generáció, akik összefogtunk a manótársadalom tisztasága érdekében, e kiáltványban fogalmazzuk meg véleményünket a jelenben is zajló manózásról, konkrét elképzelésekkel rendelkezünk az ehhez kapcsolható etikus magatartásról, és papírra vetettük azokat a gondolatokat is, amelyek alapján szerintünk megvalósítható lenne a manózásban részt vevők teljes és hatásos érdekvédelme!
Tisztában vagyunk azzal, nagy fába vágtuk a fejszénket, ahogy a vízmosásiak mondják, ha nehéz munkába kezdenek, de ifjonti hevünk, lelkesedésünk átsegít bennünket azon a tényen, hogy tapasztalatok hiányában halvány elképzelésünk sincs a megvalósítás konkrét menetéről. (Csak abban bízunk, hogy Grimasz kapitány is olvassa ezt a kiáltványt, és kisegít bennünket ott, ahol tud!)
Már annak is örülünk, hogy szavakba foglaltuk elképzeléseinket a manózásról, és hogy közülünk többen ki tudták mondani a centripetális szót. Ez nem teljesen ugyanaz a szó, amelyet használni akartunk, de az igazi kifejezés a kiáltvány megírásáig senkinek sem jutott eszébe!
Nekünk, fiatalok számára fontos a szólás- és véleményszabadság! Még PityManó is beleszólhat, pedig őróla aztán nincs jó véleményünk! Felületesnek tartjuk, mert csak nyalja a fagylaltot, de nem gondol bele, milyen céllal is árulják ezt a jeges finomságot! Mi azt is elemezzük, kinek az érdekét szolgálja, ha a szolgáltató, aki szolgáltat, miért, milyen minőségben szolgáltat? Manózik-e, vagy csak úgy tesz, mintha manózna, az így megmaradt fricskáit pedig újabb és újabb fagylalt előállítására fordítja! Igazi körforgása ez a manócsalásnak! Ugyanis manózás nélkül a minden gombócból megmaradó két vagy háromnyalásnyi alapanyag a fagyimanók szorgos kezei közt újabb és újabb gombócokká áll össze, hólavinaszerűen gyarapítva vagyonkáikat, miközben ugyanekkora hiány keletkezik Grimasz kapitány kincstárában!
A fagyimanók csak egy példa, még ha élő is a példa, mindenki behelyettesítheti azokkal a szakmanókkal, akikkel kapcsolatban konkrét tapasztalatai vannak! Ezt jelenti nálunk a szólás-és véleményszabadság!
Most pedig kiáltsunk egyet az etikáról! Nálunk az etika azt jelenti, hogy amit az előbb leírtunk, olyat nem teszünk! Egyetértünk Grimasz kapitánnyal, aki kérlelhetetlenül fellép a manót eltulajdonítókkal szemben! Véleményünk ugyanakkor árnyalt az etikáról, éppen ezért közreadjuk, közülünk ki hogyan értelmezi, miként fogalmazza meg az etikát!
2.
Kreatív kiáltvány a manózásról, és a vállalkozói etikáról, számításokkal, következtetéssel!
Elmondja Ecsetke, kreatív munkatárs
Díszmanó Városszépészeti Vállalkozás!
Nálam a manózás olyan mint az egyszeregy! Van egy füzetem, abban vezetem a napi bevételeimet, és mindjárt öt oszlopra is bontom a befolyó fricskákat.
Az első oszlopba, a kék színűbe kerül az az összeg, amit a vevő fizet a kreatív szolgáltatásért, azaz, a lakberendezési tanácsadásomért. Ez a legnagyobb összeg, ennek szoktam a legjobban örülni!
A második oszlopba kerülnek a vállalkozásom működése érdekében felmerült kiadásaim. Ez az oszlop piros, ami arra figyelmeztet, ne örüljek mindaddig, míg le nem vontam a vállalkozásomhoz szükséges eszközök költségeit, és az összes működési és egyéb, nem várt kiadásokat. Ha sok a piros, vigyáznom kell, nehogy kiadásaim meghaladják bevételeimet.
A piros egyértelműen jelzi számomra, meddig mehetek el, mikortól válik veszteségessé vállalkozásom.
A harmadik oszlop értelemszerűen az előző kettő különbségét tartalmazza, azt az összeget, ami megmarad. Ezt hívják jövedelemnek, ha még pontosabb akarok lenni, manózás előtti jövedelemnek. Ez az oszlop sárga, arra figyelmeztet, hogy még nincs vége, vannak még csökkentő tételek!
A negyedik oszlopba, a zöld színűbe kerül az az összeg, amely a manózásra megy el. (A zöld szín nyugtatja a szemet, és nem is leszek olyan ideges, ha a fizetendő összegre nézek!)
Az ötödik oszlop lila színű. Ebbe az oszlopba kerül a harmadik oszlop megfelelő sorának és a negyedik oszlop megfelelő sorának különbsége, ami nem más, mint a bevételeim és a (manóval növelt) kiadásaim különbözete, egyszerűbben, ami végül megmarad! Azért választottam a lila színt, mert pontosan ilyen lesz a fejem, ha a beírt összeg egyre csak csökken, csökken és csökken! Ami a végén itt marad, az már tényleg az én nettó jövedelmem (tudom, hogy tudjátok, mi az a nettó jövedelem!).
És mit tudok elmondani az etikáról?
Az én véleményem szerint az etika a következőket diktálja nekem:
- nem tagadom le az első oszlopba foglalt bevételeimet, nem gondolkodom azon, hogy csak minden másodikat-harmadikat tüntessem fel a nyilvántartásomban, az meg egyáltalán nem foglalkoztat, hogy semmit se írjak be ide!
- értelemszerűen, amennyi bevételt vallok, ahhoz képest alakul a várható manó is, mert itt egyenes arányosság áll fenn. Ha nem tagadom le semmilyen szinten a bevételeimet, a negyedik oszlop sem lesz üres! Ha tagadni kezdek, megjelenik az úgynevezett kockázati fordított arányosság, az adócsalási hányados felfedezési kockázata, amely tulajdonságánál fogva éppen akkora mértékben növekszik, amilyen mértékben a bevallott bevétel csökken!
- nem kérdezem meg ügyfeleimet, hogy kérnek-e számlát, hanem kérdezés nélkül kiállítom, sok későbbi kellemetlenségtől mentesítve magam ezzel
- nem teszek erőfeszítéseket, hogy mindenféle költségszámlát begyűjtsek a családomtól, barátaimtól, vagy éppen az utcán hajoljak le egy elhagyott bizonylatért, hogy régi tintával átírjam a vevőt és az eladót egyaránt!
- nem gondolkodom azon, hogy csússzak az adóelőleg befizetésével, azon a címen, hogy addig is nekem kamatozik a fáradságosán megkeresett összeg. Ha eszembe is jutna ilyesmi, először kiszámítom, mennyi késedelmi pótlékot is kellene fizetnem emiatt és összehasonlítom a kamatként megszerezhető jövedelmemmel
- nem biztatok senkit arra, amit magam sem tennék meg, nem igyekszem népszerűbb lenni azzal, hogy vagányabbnak mutatom magam manóügyben, mint valójában vagyok!
Ezek hát számomra az etika alappillérei!
Lehet, hogy ez nem sok, de ha mindenki csak ennyit tart be, Grimasz kapitány zsákja is tele van. És ha Grimasz kapitány zsákja tele van, akkor fejlődik Manóföld, és ha fejlődik Manóföld, akkor a polgárai sem elégedetlenek!
3.
BorManó manópincészeti vállalkozó véleménye a manózásról és a vállalkozói etikáról
átírta: ReniManó,
aki mellékelte véleményét is, emiatt kisebb dulakodás kezdődött közte és a manópincészet alkalmazottai között
BorManó vagyok, nekem Grimasz kapitány a legjobb barátom, nála alkalmasabb vezetőt keresve sem találni Manóföldön! Sok bor lefolyt már a kereskedelmi csatornákon, s a lényeg, hogy az utolsó csepp után is befizettem a manót! Tudjátok, milyen jó érzés kinézni lakásom ablakán, és tudni, hogy az a sok szép épület, azok a nagyszerű utcák, a fényes éjszakai világítás az én pénzemből is van, s ha kiesnének az én manófricskáim, bizony nehezebben lehetne tartani azt az életszínvonalat, amin ma a manónépség él.
Verset is írtam a manózásról, bár nem vagyok költő, legfeljebb a tévében láttam ilyesféle alakokat, de most, hogy engem is felkértek, mondjam el a véleményem a manózásról, közreadom versemet:
Lehet az orrom piros vagy lila
Manót én nem csalok soha
Befizetem, amit Manóföld tőlem kér
És a családom is gond nélkül él
Barátom, Grimasz kapitány
Állandóan azzal traktál
Nem éri meg a titkos raktár
Áruljam csak nyíltan a bort
Így nem verik el rajtam a port!
4.
TökManó manónyelvtanász és hivatásos irodalmanó a manózásról és a vállalkozói etikáról
Aki mellesleg az iskolában is hirdetni fogja ezeket az alapelveket, így nem csoda, ha a következő generáció megoszlik majd a manóetikai kérdésekben
(Az egészre ReniManó bólogatott boldogan, mert hiúságát legyezgette,
hogy TökManó bácsi is hajlandó volt nyilatkozni)
Mindenki ismeri és olvasta Egyveleg című verseskötetemet, így senkit sem érhetett váratlanul, amikor manóetikai gondolataimat is versbe öntve terjesztettem a tanulóifjúság körében. Idővel azonban kénytelen voltam tudomásul venni, hogy nem mindenki szereti a rímbe foglalt tanulságokat, kevesen olvassák el ezeket a magvas gondolatokat a manózás etikájáról, inkább manórepülőket hajtogatnak belőlük, amelyek továbbfelhasználását most nem részletezném!
Ezennel kijelentem, nem tűröm tovább ezt az arcátlan pimaszságot diákjaim részéről, bár be kell látnom, hogy minden elhamarkodott lépésem távolabbra és távolabbra tolja annak bekövetkeztét, hogy ezek a szertelen iskolások valaha is megtanuljanak bármit a manózás etikájáról!…
Sokáig gondolkodtam, mit tegyek, aztán úgy döntöttem, hogy egész egyszerűen óravázlatot készítek az elveimből, és kötelező olvasmányként prózában mondom el, mit tartok helyesnek és mit helytelennek ebben a kérdésben. Az óravázlat alapján kérdések fogalmazódnak meg, amelyekre kész válaszokat nyújtok, és ezeket a kész válaszokat megtanulva jutnak el a diákok a helyes ismeretek elsajátításához!
Manópedagógusként már sok mindent láttam és annak az ellenkezőét is! Mint tudjátok, tanári diplomám mellett minősített kalóznevelői végzettségem is van, voltam iskolaigazgató, Grimasz kapitány manótanácsadója és sok minden egyéb feladatot is elláttam a manótársadalom szolgálatára.
Sokszor gondoltam arra, hogy meg kellene osztani ezt a rengeteg tapasztalatot a manótársakkal, amit tanári pályámon meg is tettem, ám ennél szélesebb körben is szeretném terjeszteni a manózással kapcsolatos elveimet, gondolataimat.
Éppen ezért kapóra jött ReniManó felkérése ebbe a manóprojektbe, a manózás etikájáról nekem is megvan a véleményem, sőt, meggyőződésem, hogy az én álláspontom minél tágabb körben való megismertetése sokat lendítene Manóföld polgárainak manófizetési morálján!
Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a manózásban nem ismerek elnézést. Hosszú az út a tudatos manózás és a tudatos nem-manózás között, néhányat részletesen megemlítek, de tudomásul kell venni, hogy a valóságban e két véglet között számos árnyalata található a manózásnak, mindenre én sem tudok kitérni, az olvasók fantáziájára bízom ezek csokorba szedését.
Véleményem kifejtése során egyes manózási viselkedésformákat fontosnak tartom részleteiben is elemezni, míg másokat figyelmen kívül hagyok. Erre a manójog lehetőséget ad, ám nem menti fel a hallgatóságot az el nem mondott manózási trükkök ismeretétől!
Lássuk hát a manótechnikai folyamat egészét, hogy aztán alaposan kivesézhessük annak egyes elemeit!
Manóföld mintaképe és követendő példája a tudatos manózó! Belőlük sok van, mondhatni, ők vannak túlsúlyban, ők viszik a vállukon Manóföld társadalmát! A tudatos manózó nemcsak a manózásban tudatos, jelleme, viselkedése is példaszerű! A tudatos manózó gyermekei is tudatosak, a generációk egymásnak adják a jó példát, így a tudatos manózás eszméjének fenntartása az ő esetükben – kevés kivételtől eltekintve – problémamentes.
Fontos megjegyezni, hogy a manótechnikai folyamat egyes elemei között nem mindig érvényesül a fokozatosság, két egymás követő manótechnikai elem gyökeresen más manózási felfogást jelenthet! Nagyon jó példa erre a tudatos manózás és a majdnem mindent manózás manótechnikai elemek egymáshoz való viszonya, vagy talán pontosabban, egymástól való távolsága!
A tudatos manózás és a majdnem mindent manózás a rokon hangzás ellenére nem fokozatai egymásnak, sőt, igen nagy távolság választja el őket egymástól. Amíg a tudatosan manózó lemanóz mindent, ami számára előírt, s nem gondolkodik azon, hogyan lehetne mindez másképpen, addig a majdnem mindent manózó tudatossága a manófajták közötti önkényes válogatásban jelenik meg, azaz, egyes manófajtákat a manófizetés szempontjából kitüntet figyelmével, másokat pedig igazságtalanul hátrasorol, vagy éppen tartósan mellőz.
Az akadozva manózók esetében nem a manófizetési hajlandóság alacsony szintjéről van szó, inkább a manófizetés szabályainak sajátságos alkalmazásáról beszélhetünk. Az akadozva manózó fizetni akar, mégpedig akkor és annyit, amikor és amennyi neki elő van írva, de a körülmények általában megakadályozzák abban, hogy ez így legyen. A körülmények mindig erősebbek, mint a körülmények középpontjában álló manók, akik csak pörögnek, forognak az események sodrásában, és ennek megmagyarázhatatlan módon mindig a manózás látja kárát.
Az akadozva manózók mindig számolhatnak és számolnak is egy kis mulasztási pótlékra, manóbírságra, ez rövid ideig ösztökéli őket a teljesítésre, de aztán megint csak a körülmények győznek! A szaknyelv „fejőstehénnek” hívja őket, mert akadozó manózásuk következtében az eredetileg befizetett manófricskák másfél-kétszeresét kell Grimasz kapitány adózsákjába befizetniük…
Megjegyzendő, hogy az akadozva manózás minősített este a ritka manózás, amikor a rendszertelenné váló manófizetési hajlandóság valóságos nemfizetésbe torkollik. Ha valaki úgy gondolná, hogy nincs szükség erre a manótechnikai kategóriára, a ritka manózó csupán egy alfaja a majdnem mindent manózónak, az rettenetesen téved! A ritka manózó egyáltalán nem mérlegel, hogy ezt a manót befizetem, a másikat nem, az ő befizetési hajlandósága éppen olyan töretlen, mint az akadozva manózóké, de őket a körülmények többször kényszerítik nemfizetésre, illetve ezeknél a manózóknál még a hivatalos felszólítások sem érik el a megfelelő hatást!…
Az egymásra épülő manótechnikai lánc előbbieknél súlyosabb elemei közé tartozik a verbális manózás és a tudatos nem-manózás esetei.
A verbális manózásban szenvedők krónikus tünetei közé tartozik a könnyen tudatossá váló nem-manózás.
Hát ennyit elöljáróban az én manózási elveimről és véleményemről! Aki még többet akar tudni a manóetikai kérdésekről, látogassa előadásaimat, ott részletesen kifejtek mindent!
■
A fejezet Renkó Ferenc: Grimasz kapitány és barátai bemutatkoznak című kötetéből való.
Ezeket is keresd fel:
https://rhenportal.cafeblog.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: