– Szervusztok! Bemutatkoznék, én vagyok a KülönManó. Nemsokára senki sem fog emlékezni rám, de korábban én voltam az a nagymanó, aki miatt a manószemélyek és a vállalkozások a homlokukra csaptak, és „juj, majdnem elfelejtettem” felkiáltással gyorsan befizettek a költségvetésbe! Mert hogy mindent rendesen kiszámoltak, mindent az utolsó pörgettyűig befizettek, de minduntalan kiment a fejükből, hogy az alapos törpvényalkotók még egy utolsó furfanggal engem is betettek a nagymanók közé.
– Látom, ti se nagyon ismeritek, mi a lényegem? Az, hogy engem még külön is fizetni kell! Előttem Társasági Manó töri az utat, nekem csak őt kell követnem, és máris célhoz érek. Nekem is van saját törpvényem, ott mindent elolvashattok rólam.
– Nálam nem számít, hogy manószemély vagy társaság, mindenkinek fizetnie kell! Most nem részletezem, hogyan, milyen mutatókhoz kötöm a fizetési kötelezettséget, elégedjetek meg annyival, hogy se így, se úgy nem esik jól senkinek, hogy létezem, de a törpvény az törpvény, és az ott leírt szabályozás mindenkire nézve kötelező!
– Talán nem meglepetés számotokra, hogy engem is százalékosan számolnak ki, s ami így kijön, azt be kell fizetnie manónak, társaságnak egyaránt.
– De, ahogy lenni szokott, egyszer fent, egyszer lent! A törpvényhozók úgy döntöttek, mostantól nincs rám szükség! Karanténba tettek, félreállítottak, no nem teljesen és végleg, de egy időre bizonyosan.
– Nem tudom, mikor fogunk találkozni legközelebb, de addig is a viszontlátásra, KülönManó alanyaim, a viszontlátásra!
■
A fejezet Renkó Ferenc: Grimasz kapitány és barátai bemutatkoznak című kötetéből való.
Ezeket is keresd fel:
https://rhenportal.cafeblog.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: