Grimasz kapitány elmeséli, kik is azok a válogatott manózást választók… | Grimasz kapitány és barátai bemutatkoznak

És most gyerekek, elmesélem nektek esetemet a válogatott manózást választókkal. Hogy kik azok a válogatott manózást választók? Azok, akiknek a törpvény megengedi, hogy egyik jövedelmükből manózzanak, egy másikból viszont nem, továbbá azt is megengedi nekik az említett törpvény, hogy úgy tegyenek, mintha bizonyos jövedelmeik csupa költségek lennének, amelyeket már akkor elköltenek, amikor kézhez kapják! Ezért a törpvény nem várja meg, amíg a válogatott manózást választó tényleg az utolsó fricskáig elveri a neki juttatott összeget, hanem még azelőtt költségnek minősíti és kivonja a manófizetési kötelezettség alól!

Hogy kik választhatják ezt az érdekes és a manóalany számára rendkívül gazdaságos manózási módszert? És miért kell ilyen fura manózást kitalálni, amikor a manók mindenfelől azt hallják, hogy az ország gyarapodása érdekében kivétel nélkül manózni kell?! Miért nem lehet akkora jövedelmet megállapítani ezeknek a kivételezett egyéneknek, hogy a sima, elfogadott manózás után megmaradó (nettó) jövedelmük éppen akkora legyen, mint a válogatott manózás esetén a – papíron és a valóságban egymással teljesen megegyező, azaz levonásokat nem tartalmazó – kézhez kapott összeg?!

Ez nekem is rejtély, kedves barátaim, mint ahogy az is, miért éppen nekem kell megmagyaráznom a manópolgároknak, hogy még mindig léteznek ilyen nyakatekert és a manótársadalmat elbizonytalanító rendelkezések?!

A válogatott manózást onnan lehet megérteni, ha megnézzük, kik is ezek a manók, aki ezt a fajta módszert választhatják! Miért is jár az egyiknek manó nélküli jövedelem, a másiknak pedig nem?

Először is, meg kell értenünk, hogy vannak olyan kiemelt manók, szaknyelven országmanók, akik sokat tesznek az ország érdekében, egész nap az országért fáj a fejük és még éjszaka is azon gondolkodnak, hogyan tegyék jobbá az állampolgárok életét. Ezek a manók nem érnek rá arra, hogy mindenféle manókat számolgassanak abból a jövedelmükből, amit számukra méltányosan megítél a manónépség, illetve annak választott vezetői.

És itt jön be a válogatott manózás intézménye! Merthogy ezek az országmanók nemcsak fizetést kapnak, amiből automatikusan levonásra kerül a manó, hanem mindenféle jogcímen költség-hozzájárulás is jár nekik, amiből nem kell levonni semmit, azért is hívják költség-hozzájárulásnak!

Ezeket az összegeket kifejezetten olyan költségek fedezetére adják, amely költségek jogosan merülnek fel az országmanók tevékenysége kapcsán. Ilyen például a szállásköltség, az étkezés, az utazás költsége, de idesorolhatjuk a manószépítészeti szolgáltatások egy részét is, amely a teljesség igénye nélkül magában foglalja a hajászati, szőrészeti, kéz- és lábápolási szolgáltatásokat.

Jogosan merül fel a kérdés, miért is kell ezeket a manószükségleteket külön költségként elismerni országmanóink esetében, miközben az úgynevezett hétköznapi, talpas manók az ilyen irányú szükségleteiket jövedelmük manózás utáni részéből maguk kell fedezzék?! Mi is az a fontos és nélkülözhetetlen közszolgálati tevékenység, amely hátteret ad ilyen megkülönböztetésnek, vagy másképpen szemlélve, egy országmanó lábfejének masszírozása miért elismert költség az egyik oldalon, és miért nem elismert költség, ha például egy földműves manó veszi igénybe ugyanezt a szolgáltatást!

A hangsúly a mértékeken van, kedves barátaim, a mértékeken! Mert, hogy milyen dolgokon is gondolkodik egy országmanó, miközben áldásos tevékenységét végzi?! Hát az országon, természetesen! Ekkorát gondolkodni veszélyes és fárasztó is egyben, ilyen megerőltetés mellett nincs idő azon gondolkodni, hogy amit éppen csinálok, annak van-e költségtartalma vagy nincsen, kell-e manózni utána vagy sem, és egyáltalán! Hogy jön egy ország ahhoz, hogy megzavarjon egy országmanót ilyenekkel, éppen akkor, amikor ez az országmanó történetesen éppen magán az országon gondolkodik!?

Mindezek fényében elvárható, hogy ha átvenni nem is tudjuk e manók terheit, legalább könnyítsünk rajtuk azzal, hogy nem rakunk rájuk továbbiakat, például a manózás terhét! Merthogy miért is kell ezeknek az igen tisztelt országmanóknak azt figyelniük, hogy egységnyi költségeik viselése mekkora manóvonzattal jár, különben is, sehol nincsenek manótölcsérek az úton, hogy oda bedobható lenne az éppen aktuális manómennyiség, hogy így megszabadulva a közösségi terhektől, máris könnyebb szívvel fizessék ki az igénybe vett szolgáltatás árát, amely így éppen annyi, mint amennyit tőlük az iparos, a lakást bérbeadó vagy a gyógymasszőr elkér!

Kezditek már érteni, kedves barátaim, a válogatott manózás értelmét?! Mert ha nem, ismét elmagyarázom, csak sokkal hosszabban és türelmetlenebbül, sőt, még képeket is mutathatok, amivel nem jártok jobban, legfeljebb még inkább belezavarodtok!

Nem, nekem nem jár a válogatott manózás kiváltsága, ne tessék előre inni a medve bőrére, hogy majd rám olvassák, hogy vizet prédikálok és bort iszom! Én vizet prédikálok és vizet is iszom, ez a gyengém, kifejezetten szeretem az importvizeket!

Azt mondod, Agymanó, hogy a kivételek ez esetben, mármint a válogatott manózás esetében nem erősítik, hanem gyengítik a szabályt? Abban is biztos vagy, sokan gondolkodnak úgy, hogy az adózás etikája nagyobb súllyal esik latba, mint az országmanókkal szembeni tisztelet válogatott manózásban való megnyilvánulása? Jól látod, valóban sokan kérdőjelezik meg ennek a módszernek a létjogosultságát, s üdvözítőbbnek tartanának egy speciális, rendkívül alacsony adókulcs bevezetését erre a manónemre, mint a teljes manómentességet!

Látom, te is nyújtogatod a kezed, PityManó! A nagy hangzavarban is értem, mit mondasz, és igazat adok neked is. Azoknak az országmanóknak, akik ennyi mindent tesznek a mi jövőnk építéséért, a legkevesebb, hogy megadjuk a választott adózás kiváltságát! Ugye, erre céloztál, amikor cérnahangoddal átkiabáltad a morajló tömeget!? És azt is hallom, amint kiállsz amellett, hogy sokkal nehezebb lenne természetben kielégíteni ezeket a szükségleteket, mint pénzben, nem beszélve arról, hogy így nem is szűkítjük be mesterségesen az igénybe vehető szolgáltatások körét! Egyre okosabbakat mondasz, PityManó, most már biztos az év végi jeles!

PetiManó, te mit tudnál hozzátenni mindehhez? Hogy megírod egy dolgozatban? Na jó, ha most nem akarsz erről beszélni, akkor holnapra adj be egy háromoldalas fogalmazást a válogatott manózásról! Majd beszámítom a féléves eredményedbe, aminek nem is ártana egy sikeres felelet!

És most elmesélem találkozásomat egy országmanóval, név szerint TudManóval. A történet tele van tanulságokkal, ezért figyeljetek minden szavamra, gyerekek!

Történt egyszer, hogy éppen abban a Házban jártam, amelyben Manóföld országmanói gyűlnek össze, hogy megvitassák, milyen szabályokat is kell hozniuk ahhoz, hogy Manóföld dolgai úgy menjenek, ahogyan az a nagykönyvekben meg van írva! Persze, tudnotok kell, hogy egy ilyen országmanó nem úgy él ám, mint mi, nem olyanok a körülményei, mint nekünk, és nem is azok a dolgok foglalkoztatják őket, amikkel mi napról napra szembekerülünk itt, a való világunkban.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az országmanók teljesen meg vannak győződve arról, hogy mindennel tisztában vannak, a manók minden dolgát ismerik, és az ő tevékenységük nélkül mi csak ide-oda futkosó hangyabolyra emlékeztetnénk!

Abban is biztosak, hogy az ő gondoskodó közbenjárásuk, és az ezt megkoronázó törpvényhozó tevékenységük a biztosítéka, hogy Manóföld töretlenül fejlődhessék. Ezért egyetlen napot sem szalasztanak el, hogy ne üljenek össze, és valamit ne módosítsanak az ország kormánykerekén, huzigálják jobbra, huzigálják balra, úgy keresik népünk számára a helyes irányt! Teszik ezt egy nagy, közös teremben ülve, néha egyetértve, néha egymás szavába vágva, ontják és ontják a törpvényeknek, rendeleteknek, körleveleknek és még ki tudja, minek titulált utasításaikat, amelyek átfogják a manóélet minden területét, legalább is ezt szeretnék ezek a bölcs országmanók!…

Persze, minden országmanó a saját maga szakállára akarja formálni a manók életét, van, aki szép szóval, türelmesen de van, aki mérgesen, türelmetlenül szól a közmanókhoz. A közmanók – mint amilyenek mi is vagyunk -, persze mind világosan látják ezt, és megvan a véleményük az országmanókról, amit csak ritkán tárnak eléjük, de akkor tényleg keményen odamondogatnak!

Szóval, ott tartottam, hogy megyek felfelé a lépcsőn, a Ház lépcsőjén, amikor hátulról utolér valaki, és a vállamra teszi a kezét.

– Jó szolgálatot, Grimasz kapitány! – hallom az ismerős öblös hangot, és már hátra sem kellett néznem, hogy tudjam, TudManó köszönt rám!

– Tiszteletem, TudManó bátyám! – köszöntöttem az öreget, aki az egyetemen tanárom volt, majd a későbbiekben igen jó barátságban lettünk. – Hogy szolgál az egészsége? Bírja még ezt a mindennapos országszolgálatot, az állandó törpvénykezést meg a folytonos vitanapokat?

– Persze, hogy bírom, fiam, hogyne bírnám! – nevetett az öreg. – Itt nem az én egészségem a fontos, hanem az országé! Csak úgy tudjuk megőrizni Manóföld töretlen fejlődését, ha minden másodpercünket a helyzet javításának szenteljük! Én például nem is szoktam aludni! Éjszaka, míg más országmanók mélyen alszanak, vagy éppen manóbárokban szórakoznak, én törpvényeket fogalmazok! Már alig van terület, amelyre ne írtam volna egy vagy két törpvényt, évekre előre vagyok a törpvényekkel! Sokszor már nem is vitatkoznak velem, ha újakat akarok elfogadtatni, csak felemelik a kezüket, és máris meg van szavazva az éppen aktuális törpvényem! Látod már, milyen is az én életem itt, a Házban, és mennyire hasznos is vagyok az én manótársadalmam számára?!

– Elismerem, TudManó bátyám, maga nem egy elalvós típus ott, a Nagy Teremben! De lépést tud-e tartani a manótársadalom ezzel a rengeteg törpvénnyel? Valóban érvényt szereznek-e az abban foglaltaknak, vagy csak kitűzik valahová, felolvassák valahol és nagy ívben kerülik a benne foglaltak végrehajtását?!

– Ez a te problémád, fiam, nem tudtam, hogy ilyen földhöz ragadtan értelmezed nemzetünk nagy gondjait! – legyintett türelmetlenül TudManó. – A kérdés nem az, hogy alkalmazzák-e, hanem, hogy szabályozzák-e?! Mert ha vannak szabályok, számon lehet kérni azok végrehajtását! Ha számon lehet kérni a végrehajtást, az büntetést is jelent, a büntetést pedig mindenki a saját bőrén érzi és mindjárt nem kell azon aggódni, hogy legközelebb be fogja-e tartani a törvényt!

– Ez is egy szempont, TudManó bátyám, de mi másként tekintünk a manóságra! Mi közösségként látjuk magunkat, és elsősorban nem büntetni, hanem tanítani akarunk! Ennek pedig a módja az alapos, részletekbe menő tájékoztatás!

– Ez megint a te bajod, Grimasz kapitány! Megadtuk neked a bizalmat, úgy vezeted Manóföldet, ahogy jónak látod, és ha így látod jónak, oktasd csak a népet, ebbe mi nem szólunk bele! De rajtunk ne kérd számon azokat az eszközöket, amelyeket te használsz, mi nem vagyunk te, te pedig nem vagy a mi bőrünkben! Mi vagyunk az országmanók, feladatunk a törvényhozás és a nagy dolgok elrendezése! Mi vagyunk a kivételek, ezért kivételes elbánást is várunk el a manónépségtől!

– De most már igazán mennem kell, Grimasz barátom! – nyújtotta felém kezét TudManó. – Ne éld bele magad túlságosan a válogatott manózásba, inkább úgy fogd fel barátom ezt az egészet, mintha a manót eleve ide se adták volna, és mi a nettót költjük! No, a viszontlátásra, barátom, a viszontlátásra!

Sokáig néztem TudManó után, ahogy öregmanó létére egészen fiatalos léptekkel igyekezett a Nagy Terem felé. Percekig álltam ott, és a válogatott manózás járt szüntelenül a fejemben, szinte láttam magam, amint keresem a szavakat, hogy meggyőzzem a manónépséget ennek az adónemnek a hasznosságáról. Mármint a manónépség számára való hasznosságról, mert azt láttam, az országmanók teljes mértékben elégedettek voltak vele…

ReniManó, a te hangodat ma még nem is hallottam! Biztosan neked is van véleményed, mikor akarod elmondani? Vagy taggyűlést szervezel és meghívod rá az ellenérdekű feleket? Mi ez a cetli, amit szó nélkül a kezembe nyomsz?… Ez egy kiáltvány?!… De hát ez nem is passzol a témához!!!… Kiáltvány a manózásról, az etikus magatartásról és a manózásban részt vevők érdekvédelméről?!… Nem vágtad ezúttal egy kicsit túl nagy fába a fejszédet, ReniManó?! Csak olvassam fel?… Ne tegyek hozzá semmit, és ne is vegyek el egyetlen mondatot sem?… Na jó, teljesítem kérésedet, de csak azért, mert tőled mindig színvonalas dolgozatokat kapok és sohasem csalódtam benned!

■