Grimasz kapitány bemutatja a barátait… | Grimasz kapitány és barátai bemutatkoznak

Ha azt hiszitek, hogy nekem nincsenek barátaim, akkor nagyot tévedtek, pajtikáim! Nem vagyok egyedül, és ezt mindjárt be is bizonyítom.

Először is, itt van az én legkedvesebb barátom, az Általános Forgalmi Manó.
Aztán szorosan mellette a Személyi Jövedelem Manó.
Őt követi a Társasági Manó, az egészen Egyszerűsített Vállalkozói Manó,
az Iparűzési Manó, az Egészség Kibiztosító Manó, a Nyugdíj Bebiztosító Manó,
az EhoManó, és végül, de nem utolsó sorban a KülönManó.

Ők a nagymanók a szakmában. Senki sem tudja kikerülni őket. Csak állnak ott, csípőre tett kézzel, kibiztosított fizetési meghagyással, és szedik, ami jár nekik. Helyesebben nem önmaguknak szedik, hanem a manók összességének, a közösségnek jár az összegyűjtött fricska, de a nagymanók szedik be. Mert őket hatalmazza fel a törpvény. Mert így lesz sikeres és hatékony ez az egész manózás. Mert az egyes manóktól ilyet nem lehet elvárni, éppen elég bajuk van szegényeknek a napi teendőikkel, nemhogy még azt is figyeljék, hogy mikor igazságos elvenni mások megtakarított fricskáját. És különben is, hogyan tennék ezt?! Átmennének a szomszédba, és szépen megkérnék az ott lakókat, adják ide a napi Általános Forgalmi Manójukat? Meg róják le szépen azt a részt is, ami ennek a szemtelen Személyi Jövedelem Manónak jár?! Mindenki megőrült?! Hát én nem!

Ezért is vagyok én, Grimasz kapitány itt! Ebben az esetben (is) rám van szükség, aki összefogja, koordinálja és végrehajtja a törpvényekben foglaltakat. Aki mozgatja ezt a jól működő rendszert. Aki nemcsak bízik a barátaiban, de dolgoztatja is őket. Mert a manózás csak úgy megy, ha komolyan veszik. Azok is, akik adják, meg azok is, akik kapják.

Jól mondja Durábel szaki, meg Törp Ödön, a kőtörő, aki két kő közt szokott kiszólni, hogy 1 arany nem arany, 100 arany sok arany. Ezzel azt akarták kifejezni, hogy egy manó semmire sem megy az egy fricskájával, azon túl, hogy édességet vesz rajta, vagy manómoziba megy. Ennél már az is jobb, ha beadja a Manóhivatalba, ahol hozzáadják a többi manó egy fricskájához, és így lesz belőle száz fricska, meg még több, attól függően, hány manóköteles manó él Földszigeten.

Vannak már olyan számítások, hogy egy híd, vagy egy manóhajításnyi út megépítése hány fricskába kerül, és így tovább. Nem titok ez, a manókat mindenről tájékoztatják, hogy nyugodtak legyenek, manófricskáik jó helyre kerülnek. Egy belső számítás szerint tízezer fricska 1 arany, ezzel akkor számolnak, ha valami nagyon sokba kerül, és nem akarják állandóan kimondani azokat az óriási számokat.

És ez a lényeg, hogy minden a bizalmon alapul. A manótársadalomban tehát mindenki meg van győződve arról, hogy az a fricska, amelyet a nagymenő manók szednek össze, jó helyre megy.

A nagymenő manók bíznak abban, hogy állandó magas teljesítményük elnyeri méltó jutalmát, és még több feladatot kapnak, amit igyekeznek még jobban teljesíteni, és így tovább.

Én, Grimasz kapitány, személy szerint abban bízok, hogy irányításom alatt növekszik a szorgos manók megtakarított fricskája, s egyre elégedettebben dőlnek hátra karosszékeikben, lám, ezért érdemes volt dolgozni! Érdemes volt gyermekeket vállalni, felnevelni őket, fricskákat áldozni a taníttatásukra, mert mindezt jó magaviseletükkel meghálálják!

Mindezeken túl, abban is bízok, hogy a nagymenő manók teljesítménye tovább javul, de legalább is nem csökken, így a következő évekre is meglesz a fejlesztésekhez szükséges forrás. Ezért kényeztetem az én barátaimat, ezért látom vendégül olyan gyakran őket, mert szeretnék minél több információhoz jutni a nagymanók mindenkori teljesítményéről.

A törpvényhozók meg abban bíznak, hogy amit ők eredetileg kitaláltak, az működik, s nem omlik rájuk ez az egész manótársadalom! Pedig még én, Grimasz kapitány is úgy gondolom, hogy a törpvényhozók néha igen bonyolulttá teszik a legegyszerűbb dolgokat is! Olyan helyeken szabályoznak, ahol elegendő lenne egy legyintés, s olyanra legyintenek, ahol szigorúbb szabályozásra lenne szükség! Ez persze csak az én véleményem, amit egyáltalán nem sietek sem barátaim, sem pedig a manótársadalom tagjai tudomására hozni.

Szóval, a bizalomnak itt, Földszigeten nagy szerepe van. Olyan ritkán hallani, hogy valaki visszaélt ezzel a bizalommal, hogy mindenki meseként fogadja csak el ezeket a rémtörténeteket.

■