Grimasz kapitány beköszön és rögtön a tárgyra tér… | Grimasz kapitány és barátai bemutatkoznak

Tudnotok kell, hogy Grimasz kapitány mindig egyformán kezdi az órákat, főként, ha új manóosztályról van szó. Hallgassuk csak őt egy kicsit!

Szervusztok, gyerekek! Bocsánat, hogy csak úgy betoppantam az életetekbe, de mentségemre legyen szólva, ezt megbeszéltem a szüleitekkel.

Ők is azt akarják, hogy mihamarabb essünk túl rajta, ismerjetek meg. Én vagyok az, Grimasz kapitány, és az adózásról fogok beszélni nektek. Hogy mire jó, ha megismertek engem?

Például arra, hogy eggyel több ismerősötök legyen. Ezt csak viccnek szántam, ennél azért többre vagyok jó. Például mindent tudok az adóról, de ezt nem mindjárt kötöm az orrotokra, mert azt akarom, hogy csak akkor beszéljünk erről, ha ti is szeretnétek. Ha többet akartok tudni a manótársadalomról. Ha tudni szeretnétek, hogy nálunk az adót is manónak hívják.

Egyébként jól látjátok, többen vagyunk, itt van velem Töcsmanó, a helyettes adóügyész, Durábel szaki (kilógó tizenhármas csillagkulccsal a nadrágszára zsebében) és Szöszmöti bácsi, mindketten vállalkozók. És itt van még Törp Ödön, a kőtörő is. Ő az, aki követ keres a kő alatt is. Láthatjátok még Hétpróbást, meg Manókerülőt is. Szóval, a javát már meg is ismertétek.

ReniManóról, aki ott áll Hétpróbás mögött, csak csendben jegyzem meg, hogy ti is tudjátok, ő az, aki mindenért felszólal. Néha teljesen elviselhetetlen, de osztálytársai mégis elviselik, mert ReniManó alapvetően jószívű lélek, akinek a szíve mindenkiért dobog. Ha felnő, igazi közösségi manóleány lesz.

És itt van Tudatzsák is, az öreg manó, mellesleg az iskola gondnoka, aki állandóan morog, és a múltat idézi. Ilyeneket mond, hogy „Túlságosan beleéltek a világba itt, Földszigeten”, meg hogy „Nem tisztelitek a közösséget, nem építitek a környezetet. Nézzétek meg Vízmosást, ott már felhőkarcolókat láttok, meg gyorsvasutat. Az ott lakók mindezt a közösbe adott fricskákból valósították meg.” Azt hiszem, igaza van, de ezt nem minden kis manó tudja, ezért nevetnek rajta és utánozzák. Ettől még mérgesebb lesz az öreg, és olyanokat mond, amiket egyébként magában tartana. Róla majd később.

Mint tudjátok, én, Grimasz kapitány igazgatom a manótársadalmat itt, Földszigeten. Meg irányítom a kőtermelést és a vízexportot is. Mert hogy ez a kettő a mi fő megélhetési forrásunk, a kő meg a víz. Ha ezek nem lennének, nem is tudom, miből élne meg a manóság. De mivel van, épül, szépül Földsziget, nincs teljesen igaza Tudatzsáknak, az öreg manónak. Ő persze jót akar, s csak azért mondogatja, amiket mond, hogy a fiatalok ne bízzák el magukat, ne higgyék el, hogy őelőttük még senki sem tudta azt, amit majd ők fognak tudni, ha felnőnek, s legfőképpen azért is mondogatja a magáét, hogy tiszteljék az öregeket és egymást, mert csak így lehet közösen építeni a manótársadalmat.

Grimasz kapitány elmondja, hogy a manótársadalomban élni jó…

Én nem tudom, ti hogyan gondoljátok, de a manótársadalomban minden olyan szervezett. A kismanók óvodába, iskolába járnak minden nap, a felnőttek meg dolgozni mennek. A felnőttek azért mennek dolgozni, mert szeretnek ott lenni, és még fricskát is kapnak azért, hogy dolgoznak. Ebből vásárolják meg a családjuknak szükséges dolgokat.

Itt a felnőttek nem türelmetlenek a gyerekekkel. Ők is voltak egyszer kicsik, és megértik, hogy nem lehet mindjárt mindenki olyan okos, mint egy felnőtt. A gyerekek is megértik a felnőtteket, mert látják, hogy sokat dolgoznak, és ennek a munkának a gyümölcsét ők is élvezik, amikor játékokat kapnak, vagy elviszik őket a vidámparkba.

A manóság azt is tudomásul veszi, hogy fricskát kell adnia olyan közösségi célokra, mint útépítés, iskola-felújítás, vagy a beteg manók gyógyítása, hogy most több ilyen célt ne is említsek.

A manók nem zúgolódnak, hanem adnak. Tudják, hogy adózni, akarom mondani, manózni muszáj. S nem csupán azért muszáj, mert ez törpvényben van. Hanem mert ebből telik mindarra, amit Földszigeten ma látnak, s arra, amit holnapra szeretnének látni!

Mert ki ne szeretné, hogy az utcák tiszták és rendesek legyenek, vagy hogy az éjszakai lámpák világítsanak? Vagy ha egy manó megbetegszik, gondos ápolást kapjon egy jól felszerelt kórházban? Hogy legyenek iskolák, ahol a manófiatalság okosodhat, szakmát tanulhat, hogy felnőttként jeleskedjen a kőfeldolgozásban, vagy netán érdemeket szerezzen a kőkutatás terén?!

A pálya széles, hála a manótársadalom irányítóinak, így a manók bátran tervezhetik jövőjüket, s ha elég energiát fektetnek előrejutásukba, megvalósíthatják álmaikat… Ezt jelentheti a közösség számára a manózás.

Ám mindennek alapja a kő meg a víz, pontosabban, az itt folyó munka! Mindenki tudja, hogy enélkül megállna az élet Földszigeten. Nem lenne munkahely, a manók nem kapnának egy fricskát sem, s így nem lenne miből vásárolniuk maguknak és a családjuknak.

Ha senki sem vásárolna semmit, a KerManók bezárhatnák szép, fényes üzleteiket, visszaküldhetnék az árukészleteiket az azokat gyártó ManóFaktúráknak. A ManóFaktúrák egy ideig még fogadnák ezeket a készleteket, de aztán elfogyna a hely, nem tudnák tárolni a feleslegessé vált árukat. Azon nyomban leállítanák a gépeket, amivel az árukat előállítják, hogy több helyet ne foglalhassanak ezek az eladhatatlan dolgok, s várnák, hogy a KerManók ismét rendeljenek tőlük. (Csak a tisztánlátás végett: a KerManók veszik meg az árut a ManóFaktúráktól, és a boltjaikon keresztül adják tovább a Manóságnak..)

No, el tudjátok képzelni, milyen felfordulás lenne itt?! Még jó, hogy mindez a valóságban nem történhet meg Földszigeten, mert a nagyon okos manók a hegyeken túlról még idejében közbelépnének, és megállítanák a Manóságot veszélyeztető folyamatokat.

Ezért is jó az élet itt, Földszigeten, mert ilyesmi nem fordulhat elő. Ezért olyan vidám és elégedett mindenki errefelé. Aki nem így csinálja, javaslom, tegyen egy látogatást itt, megéri!

Arról, hogy mindenki jellel kezdi, és arról, hogy idővel ki is növi…

A mi társadalmunkban mindenkinek jele van, ebből lesz később az aláírás. Ezért nem mindegy, hogy milyen jelet választasz. A jel maga a manó. Előfordulhat, hogy a jelet adják, de ez nem azonos azzal a jellel, amit te választanál akkor, ha szabadon választhatnál. Ilyenkor el kell fogadni, viselni kell, amit neked adtak, azzal a tudattal, hogy az igazi jeled benned van.

Ilyen jelosztogató intézmény például az óvoda. Ott sok manó között kell kiosztani egy meghatározott mennyiségű jelet. Persze, hogy nem jut mindenkinek a kedvencekből! De ilyenkor nem illik sírni, a földhöz vágni magunkat és kiáltozni, hogy az én jelem ez meg ez, miért adták éppen PityManónak, nem! El kell fogadni, hogy a manóközösségben létező szabályok mindenkire vonatkoznak, és a jelválasztás is ilyen!

És még egy dolog! Lehet, hogy a te választott jeled egy titkos jel. Nem is akarod, hogy mások megtudják, mit választottál a te jeledül. Ezért elfogadod a közösség neked szánt jelét, mondjuk a Pöttyös Labdát, de a te valóságos jeled a Tűzoltó Autó (azért írom le a Pöttyös Labdát meg a Tűzoltó Autót példának, mert ezeket a jeleket sokan szeretik, és nem úgy veszik majd tőlem, hogy a Pöttyös Labda és a Tűzoltó Autó egy rossz példa).

Ebben az esetben minden alkalommal, amikor meglátod a Pöttyös Labdát a fogasodon, vagy bármilyen más helyen az óvodában, csak titkosan mosolyogsz, mert tudod, hogy a te igazi jeled rejtve maradt, a Pöttyös Labda csak helyettesíti azt. És nyugodt vagy, hiszen titkodat továbbra is megőrizted.

Ha egy manó nagyobb lesz, és kikerül az óvodából, akkor már ritkábban használnak ilyen jeleket, inkább a nevén szólítják, mint TibiManó vagy ZsóManó. Azonban, ha eléri a Manótársadalomban előírt kort, akkor bizony kap egy számot.

Bocsánat, rosszul írtam, nem egy számot kap, hanem többet is! Ezek a számok azonban már nem érintik olyan érzékenyen a manókat, mint korábban, az óvodában, nem kezdenek el sírni, hogy nem ilyet akartam, nem vágják a földhöz magukat a bevásárlóközpontban emiatt, hanem szépen tudomásul veszik, hogy a manótársadalomban nem lehet mindig csak képekkel meg betűkkel megkülönböztetni az egyes manókat, mert a manók nagy száma miatt ez egyszerűen lehetetlen vállalkozás lenne.

És még nem is beszéltünk arról, hogy a híres nevezetes manótechnikai eszközök mind-mind a számokra épülnek, még a betűknek is külön számaik vannak, csak ezt a kisebb manóknak nem kötik azonnal az orrukra…

Szóval, ott tartottunk, hogy a manótársadalom manótechnikai alapegysége a szám. Jobban mondva a számsor. Még pontosabban a számsornak nevezett egyedi, személyre szóló azonosító. Ami mindenkinek más. Ami így olyan, mint egy Tűzoltó Autó, vagy egy Pöttyös Labda, esetleg egy Csiga, hogy a Zsiráffal vagy Cicamicával ne is példálózzak.

Grimasz kapitány elmondja, miért van mindig teli a zsákja…

Az én jelem a Telezsák. Legalább is mindig azt szeretném, ha a zsákom teli lenne, mert akkor nektek is jó lesz. Mert én nem magamnak gyűjtöm a belevalókat, hanem nektek! No nem úgy, hogy innentől kezdve mindenki belenyúlhat a zsákomba, és kiemelhet belőle egy-egy fricskát azon a címen, hogy Grimasz kapitány ezt úgyis neki gyűjtötte… no nem ám! Mindenki csak érdemei szerint, pajtások, mindenki érdemei szerint!

Csak megjegyzésül: ugye tudjátok, hogy Földszigeten a törpvényes fizetőeszköz a fricska? És mi a váltópénze? Igen, a pörgettyű! Jól feleltetek, belerakhattok még egy adaggal a zsákomba…

No, lépjünk tovább. Ahhoz persze, hogy mindenki érdemei szerint kapjon az én zsákomból, a zsák tartalmának előtte be kell kerülnie egy nagy-nagy közös edénybe. Erről én gondoskodom, és higgyétek el, ezzel nem is volt sohasem baj.

Ebből a nagy közös edényből fejlesztjük a manótársadalmat. Ebből van új épülete az iskolátoknak, vagy új kórháza a településnek, ahol laktok, de azt persze nem lehet tudni, pontosan kinek a befizetéséből van, mert ahogy mondtam, először beleteszik a sok-sok befizetést az én zsákomba, onnan egy nagy pénznyelő edénybe, annak tartalmát erre hivatott manók jól megkavarják, hogy ne is lehessen tudni, melyik fricska kinek a pénze volt. Aztán, ha jól megkeverték, előveszik a költségvetésnek nevezett kötelező olvasmányt, és az abban előírtak szerint elkezdik osztani a sok-sok fricskát…

Sohasem derül ki, hogy melyik befizetés hová ment, de ennek nem is lenne sok értelme. A fejlesztések minden manó érdekét szolgálják, furcsa is lenne, ha egy hídra ki lenne írva, hogy kinek a pénzéből épült, ez egyszerűen értelmetlen! (Csak megjegyzésül: a manózást ne tévesszük össze a közadakozással, amikor egy közösség elhatározza, hogy épít egy hidat, vagy pelenkát vásárol a helyi csecsemőotthonnak, és erre közvetlenül a lakosságtól fricskát gyűjt. Ilyenkor úgy köszönik meg az adakozást, hogy név szerint is felsorolják, kitől mennyi fricska származott, ki mennyivel járult hozzá a cél megvalósításához.)

Amit eddig elmondtam a manózásról meg a költségvetésről, azt törpvények írják elő. A törpvények olyan előírások, vagy elvárások, amelyeket minden manónak be kell tartania, teljesítenie kell. A törpvényeket a hegyeken túl hozzák, őket sohasem látjuk, ők a törpvényhozók. Csak annyit tudunk róluk, hogy a manótársadalom érdekében cselekednek, nélkülük nem fejlődnénk sehová.

Látom, ReniManó keze magasba lendült. Már csendben említettem nektek, hogy ti is tudjátok, ő az, aki mindenért felszólal, mindent kritizál és a jelét sem teszi ki a fogasára. Az ő jele a Fityiszt Mutató Kecskebéka.

– Miért szeded te a pénzt, Grimasz kapitány? És miért kell neked adnunk a pénzünk egy részét? Ha nem jól válaszolsz, megmutatom a jelemet, hogy jól megijedj!

– Nem fogok megijedni, ReniManó, mert nem vagyok olyan ijedős. Tudd meg, és már biztosan a szüleid is elmondták neked, csak még egyszer akarod hallani tőlem is, hogy ha a munkád után bárhonnan pénzt kapsz, ebből nem mind a tiéd. Gondolj arra, hányan dolgoztak meg azért, hogy te elvégezhesd a feladatodat, ami a manóközösség számára kiadásokkal járt. Ezért a munkád elvégzéséhez szükséges körülmények biztosításához neked is hozzá kell járulnod. A közösségi kiadásokhoz való hozzájárulást manónként kell fizetni, ezért ennek a hozzájárulásnak a legkisebb alapegysége a manó.

– A nagyobbak már tanulták az iskolában, hogy a manótársadalom egészen Szent Istvánig vezeti vissza a manófizetési kötelezettség bevezetését. Ő teremtette meg a modern manótársadalom alapjait, neki köszönhetjük, hogy Földsziget még mindig a manók boldog lakóhelye. Mindezt azokból a fricskákból valósították meg, amelyekkel a földszigeti lakosok töltötték meg a zsákomat.

Már hallom is PetiManó hitetlenkedő hangját, ahogy megkérdezi:

– Hát az a pénz, amit az iskolában költünk el, nem manóköteles? Abból nem kellene befizetnünk, hogy a közösségnek még több pénz jusson a fejlesztésekre, mint például a mi iskolánk lerobbant tornatermére?

De hallom már egy másik társatok, a kisebbik AgyManó diadalittas hangját is, akinek ez a kérdés könnyű, ezért is hordja fent az orrát szünet nélkül:

– Ezt se tudod, barátom?! Te még kicsi vagy ahhoz, hogy saját jövedelmed legyen, még a törvény is tiltja, hogy bárki dolgoztasson téged tizennégy év alatt. Ami pénzed van, azt mind manószüleidtől kaptad és ők már egyszer hozzájárultak ebből a manótársadalom fejlesztéséhez.

Nincs teljesen igazad, AgyManó, mert ugyan PetiManó szülei valóban manózott jövedelmükből adták a zsebpénzt, de ha ebből bármit is vásároltok, az után szintén manóznotok kell, csak másképp. Legyetek türelemmel, erről is lesz szó nemsokára!

Megjegyzem, mindenkinek van egy ilyen osztálytársa, mint ez az AgyManó, javaslom, viseljétek el, mert pontosan annyiszor mond hasznos dolgokat, mint ahányszor legszívesebben kiküldenétek őt az osztályteremből.

És most következzenek a játékpercek!

■