Ezután Grimasz kapitány emelkedett szólásra. Grimasz kapitányt mindenki szerette és tisztelte itt, Földszigeten, és az öregebbjei azt suttogták, hogy még sohasem volt ilyen nagyszerű vezetőjük, mint ő.

Amint az ünneplés elcsendesedett, Grimasz kapitány belekezdett.

– Szeretném kifejezni hálámat TintaManónak és munkatársainak, amiért az elmúlt hónapokban, hetekben annyi erőfeszítést tettek, hogy az iskolában is megismertessék gyermekeinkkel Földsziget fejlődésének kulcsát, a mi manórendszerünket, amely a manótársadalom által megtermelt javakból építi, szépíti országunkat.

– Mindez nem valósulhatna meg a manótársadalom egyes tagjainak tevékeny részvétele, és áldozatos manózása nélkül, úgyhogy mindenkinek külön is köszönöm, hogy megtermelt fricskáiknak a közösbe juttatásával hozzájárultak Földsziget fejlesztéséhez.

– Földsziget fejlesztése voltaképpen az egyes manószemélyek életének fejlődését is jelenti, hiszen olyan dolgokra költjük a befizetett fricskáikat, amelyek közvetlenül, vagy közvetve az ő életük szebbé, kényelmesebbé tételét szolgálják. Ilyen az úthálózat javítása, vagy az óvodák, iskolák építése és fenntartása, de említhetném a kórházakat, ahol meggyógyítják a beteg manókat, vagy a nyugdíjrendszerünket, amely egy bizonyos kor után havi nyugdíjat biztosít az idősebb manóknak, abból a fricskából, amit korábban erre a célra befizettek.

– További fejlődésünk záloga, hogy a fiatalabb nemzedék is tisztában legyen a manózás fontosságával és szükségességével. Csak így tarthatók fent az elért eredmények, s léphetünk tovább, magasabb szintre.

– Csak annyit szeretnék még mondani nektek, hogy öröm ilyen felvilágosult és öntudatos manók vezetőjének lenni. Hálás vagyok Földsziget népének, hogy vezetőjükké választottak, és részem lehet ebben a nagyszerű feladatban! Még egyszer köszönöm és kívánom, Földsziget töretlenül fejlődjön még sok-sok éven át!

A manók ismét tapsviharral válaszoltak Grimasz kapitány szép, üdvözlő szavaira. Aztán felálltak, és tovább ünnepelték őt, Földszigetet meg mindazt a szépet és jót, amit a manók földjén eddig elértek, Grimasz kapitány vezetésével.

Grimasz kapitány beszédét folytatva zárszót mond. Mindenki tapsol, a fiúk a lábukkal dobognak, a lányok könnyeket ejtenek…

– Ahogyan őseink mondták, „Manózni pedig muszáj”! És ha már manózunk, tegyük ezt kellemessé! Már az is kellemesebb, ha tudjuk, miért manózunk, annál, ha csak mérgelődünk, hogy valakik elveszik a fáradságosan megtermelt manófricskáinkat! Az a tudat, hogy mindaz, amit a közösbe adunk, végül is saját életünket javítja, gazdagítja, áldozataink megtérülnek számunkra, és felelősebb manópolgárokat is nevel belőlünk.

Az elmúlt napokban sokat tanultak Földsziget polgárai, és bízvást mondhatom, mostantól másként hangzik minden számukra, ami a manózásról szól. Csak egy kicsit jobban oda kellett figyelniük, csak egy kicsi időt kellett szentelniük rá, hogy megértsék, miért is jó az, ha Földsziget kincstára gyarapszik, s van miből építeni, szépíteni az országot. Gratulálok, és köszönöm a részvételt mindenkinek!

Szeretnék külön is köszönetet mondani tanítványaimnak, és mindazoknak, akiket példaként említettem előadásaimban. Itt van először is PityManó, ez a kedves, jólelkű manó, aki úgy tud csodálkozni mindenen. Aztán PetiManó, akinek apja a Manóhivatalban dolgozik, AgyManó, az iskola esze, a kis mindentudó jó tanuló. Aztán ReniManó, aki bárki érdekeiért kiáll, csak jusson tudomására, mi is az az érdek, amiért harcolnia kell.

Felnőtt barátaimról sem feledkezem el, köszöntöm Szöszmöti bácsit, Durábel szakit, Törp Ödönt, Hétpróbást és Manókerülőt. Köszöntöm továbbá Tudatzsákot is, az iskola gondnokát, TibiManót és ZsóManót, a két legjobb tanulót, s külön köszöntöm TintaManót, az iskola nagyszerű igazgatóját, valamint elődjét, JozsóManót és feleségét, MarcsiManót is.

Nagy öröm számomra, hogy jelen vannak Földsziget legpatinásabb vállalkozásai is, például az öt pékmanó alapította Foszló Kalács Sütőipari Manótársaság, a Két Keréken Szép az Élet Futárszolgálati Társaság, Szöszmöti bácsi egyéni kalácsvállalkozása, Törp Ödön Kőtörő Társasága, TintaManó alapította iskolaszövetkezet vezetősége és tagsága, Hétpróbás és Fiai Manótársaság, akik fuvaroznak, s nem utolsó sorban Manókerülő Menedzseriskolája, amelyben számos manó ismerte már meg a gazdálkodás göröngyös útjait.

És végül meg szeretném köszönni ezt a szépen sikerült estét a házigazdáknak, a Hableány Cukrászda tulajdonosainak, TortApónak és TortAnyónak, valamint gyermekeinek, HabManónak, HabLeánynak és RigóJancsinak. Köszönöm munkatársaik, CukManó, DelManó és VilManó munkáját is.

Mindannyiunk szerencséjére olyan polgáraink vannak, akik szívükön viselik Földsziget sorsát, és tudják, mit jelent elérni ezeket az eredményeket, fenntartani Földsziget jólétét. Én is minden igyekezetemmel azon leszek, hogy ennek a jólétnek a forrása minden időkben biztosítva legyen!

És erre mindenki igyon egy pohár tiszta vizet! A süteményt én fizetem!

Grimasz kapitány és Földsziget manópolgárai késő estig ünnepeltek. Akkor aztán mindenki felkerekedett és hazaindult. Másnap pihenten ébredtek, s ki-ki új elhatározással látott neki megszokott munkájának, Földsziget épülésére, szépülésére!

De senki se búsuljon, hogy történetünk végére értünk! Grimasz kapitány és barátai nemsokára visszatérnek, csak győzzétek kivárni őket! A viszontlátásra!

A viszontlátásra!